Szeptember óta kétszer blogbejegyzésben foglalkoztam a boldogság kérdésével. Az egyik bejegyzés arról szólt, hogy származhat-e külsőségekből a boldogság hosszú távon, a másikban már inkább egyértelműen a belülről jövő boldogság fontosságára/ trenírozására helyeztem a hangsúlyt. A legutóbbiban felmerült a flow témája is. Mivel csak cikkeket olvastam róla, gondoltam mélyebben beleásom magam a témába és elolvasom Csíkszentmihályi könyvét. Erről a könyvről írtam most egy ajánlót.

Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai pszichológus, aki először fogalmazta meg a pozitív pszichológia fogalmát és a flow elmélet atyja.

A boldogságot időtlen idők óta keresi az ember, hogy hogy érheti el –már az ókorban Arisztotelész is kutatta.

A könyv célja, hogy megvizsgálja, hogy mikor vagyunk a legboldogabbak és ha ezt már tudjuk, akkor tehetünk azért, hogy ennek minél nagyobb teret adhassunk az életünkben.

Ha valaki kitűz maga elé egy életterületen egy célt – legyen az az egészség -, annak az feltételezhető mozgatórugója, hogy tulajdonképpen a boldogságot keresi általa.

Ahhoz, hogy ezeket a boldog pillanatokat, helyzeteket észrevegyük a mindennapjainkban, attól függ, hogy merre irányítjuk a figyelmünket és ezáltal az elme hogyan értelmezi a mindennapi tapasztalatokat, élményeket. A boldogság nem függ a szerencsétől vagy a véletlentől, belső harmóniánkból ered.

Csíkszentmihályi szerint a boldogságra úgy találhatunk rá, ha „életünk minden egyes részletét teljességgel átéljük - legyen az jó vagy rossz - nem pedig úgy, hogy közvetlenül próbáljuk megtalálni.”

Amint mi magunk irányítjuk a cselekedetünket, átszellemülünk és a tökéletes élményt éljük át. Ez az az érzés, amit mindig keresünk, amit mindig érezni szeretnénk, a különleges boldogság és hála érzése.

Gondolhatnánk, hogy ezek a pillanatok akkor érnek minket, ha épp pihenő ellazult állapotban vagyunk. Nos, Csíkszentmihályi szerint épp az ellenkezője igaz, a testi vagy szellemi teljesítmény teljes megfeszítettségében ér minket. „A tökéletes élmény tehát olyasvalami, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk létre szándékosan.”

Ennek alapja a flow, vagyis áramlat élmény, amely „szerint annyira átszellemülünk egy tevékenység végzésekor, annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért.”

A könyv maga egy monográfia, teljes körűen járja körbe a flow témáját. Kitér az elme működésére, hogy igenis élhetjük az életünket örömben, leírja melyek az áramlat feltételei, hogy létrejöjjön. A testünk által, a gondolatunk által flowba tudunk kerülni, sőt a munka, az egyedüllét vagy a társasági élet is adhat ilyen érzéseket számunkra.

A flow tanulmányozására kutatócsoport is alakult, több száz nőt és férfit vizsgáltak meg különböző korosztályból, kulturális háttérből és olyan foglalkozású személyeket, akik a legjobban szerették azt, amit csinálnak -például művészek, sportolók, sebészek stb. - de chicagói futószalag melletti munkásokat is. Kiderült, hogy nemtől, kortól, kultúrától, társadalmi és anyagi helyzettől függetlenül minden ember ugyanúgy fogalmazta meg az örömteliség érzését.

Ugyanakkor a könyv nem ad biztos megoldást nekünk, hogy hogyan érhetjük el a tökéletes élményt, azonban megmutatja, hogy lehet élvezetesebb az élet. Hogyan állíthatjuk az elménket, a gondolatokat, az információkat a tökéletes élmény elérésének szolgálatába.

Nagyon tetszett a könyvben, hogy részletesen tárgyalja, külön fejezetekben a Flow-t és ahhoz szükséges tevékenységet, információkat.

Saját tapasztalat, amit megfigyeltem, hogy zenehallgatás közben van többször flow érzésem, amikor teljesen magával ragad, amit hallgatok. Neked volt már áramlat élményed? �

Forrás: Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája; ford. Legéndyné Szabó Edit; Akadémiai, Bp., 1997