A végtelenül nagy tudósunk, Szent-Györgyi Albert fedezte fel többek között a manapság használt egyik legnépszerűbb és legfontosabb vitaminunkat, a C-vitamint. Ezzel lett híres és elismert tudós, ezzel kapta meg a Nobel-díjat.
Fiatal korában szülei házassága megromlott és édesanya a három fiával - köztül Alberttel - a Pesten maradtak, férje a vidéki birtokot vezette..
Szent-Györgyi Albert a középiskolát Pesten végezte el, a Lónyai utcai református gimnáziumban. Állítások szerint rossz tanuló volt, míg nem eldöntötte, hogy ő kutatóorvos szeretne lenni. Kitűnőre érettségizett. “1911-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára és hamarosan elkezdte önálló szövettani megfigyeléseit is nagybátyja laboratóriumában, az Anatómiai Intézetben.” Később inkább az élet működése érdekelte, így az Élettani Intézetben folytatta pályafutását.
1917-ben lediplomázott, majd külföldön kezdett tudományos kutatásokat folytatni majd Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett. Első tanulmánya a sejtlégzés mechanizmusával foglalkozott.
Ez idő tájt végzett kutatásokat, kísérleteket, amikor is felfedezte az ún. ignózt (nemtudomcukor), amely később a hexuronsav elnevezést kapta. Az erről szóló doktori disszertációját 1927-ben védte meg, így lett a kémiai tudományok doktora.
1928-ban hazatért és Szegedi Tudományegyetem Biokémiai tanszék tanárává nevezték ki. Kutatásait tovább folytatta külföldön, majd később Szegeden, amikor csatlakozott kutató csapatához egy fiatal külföldi kutató, Joseph Svirbely kémikus, aki a C-vitamint próbálta megtalálni. 1931-ben a fiatal kutatóval bebizonyították, hogy ez az anyag a C-vitaminnal azonos, csak addig nem ismerték kémiailag, csak annyit tudtak róla, hogy a skorbut ellen kiváló gyógyír.
A két kutató külön-külön tett bejelentést felfedezéséről két különböző folyóiratban, majd több évig tartó vita után kiderült, hogy Szent-Györgyi Albert már korábban ismertette, hogy a C-vitamin ugyanaz az anyag, mint a heruxonsav, így övé az elsőbbség. Egyébként ő ismerte fel, hogy a citrusféléktől a szegedi pirospaprika sokkal többet tartalmaz a C-vitaminból.
Szent-Györgyi Albertet 1934-ben orvosi Nobel-díjra jelölték, de csak 1937-ben ítélte neki a svéd Karolinska Intézet, amely a “biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért” kapta meg, “különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”.
Az érmet Szegedre vitte, majd a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg tőle és a kapott összeget felajánlotta a finn-szovjet háború finnországi áldozatainak.
Szent-Györgyi Albert szerette volna, ha felfedezése hozzájárul a háborúk végéhez, azonban a náci Németországban gyártott aszkorbinsav-készítmény segítette a tengeralattjárók legénységét hónapokig a betegségek elkerülésében, amit nehezen vett tudomásul.
1936-ban felfedezte a P-vitamint, amely a hajszálerek áteresztő-képességét szabályozó flavonokat izolálta, valamint a citrátkört is. Ezek után nem meglepő, hogy az Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban tagjának választotta.
Ezek mellett Szent-Györgyi aktív életet élt, könyvet írt, sportolt.
Azt gondolom, hogy tudományos munkásságát megismerve fontos lehet számunkra az állandó kíváncsiság, a mindig megújulás, a kutatás, a lelkesedni vágyás az iránt ami érdekel minket, amiben ki szeretnénk teljesedni. Ha bővebben érdekel titeket az életútja, számos cikket találtok róla az interneten, újságokban.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent-Gy%C3%B6rgyi_Albert#A_C-vitamin
