Mentális jóllétünk, szociális kapcsolataink szempontjából nagyon fontos az önelfogadás kérdése.

Az önelfogadás mindig saját magadat, a magaddal való kapcsolatot jelenti. Hogy ezt az egészet mi minden alkotja? Kisgyermekkortól kezdve veszünk át viselkedési mintákat a szüleinktől, családtagjainktól és a közvetlen környezetünkben lévőktől. Ezek mind befolyásolják a magunkhoz fűzött elvárásainkat, hogy a saját képességeinkkel mennyire vagyunk tisztában, mennyire akarunk megfelelni mások elvárásainkat vagy hagyjuk, hogy saját vágyaink szerint éljünk.

Tehát igent mondok arra, ami van, amit érzek, legyen az pozitív vagy negatív. Hogy érzek, hogy elismerem az erősségeimet, de a gyengeségeimet, a korlátaimat is. Hiszen ha elismerem őket, akkor már el tudom fogadni őket és tovább tudok lépni, tovább tudom fejleszteni magam, ha szeretném. Ez nem egy állandó dolog, hanem örökösen változik.