Szoktam látni a közösségi oldalakon, hogy megosztják kit mi motivál ahhoz, hogy belekezdjen egy fogyásba, netalántán egy életmódváltásba… És az jutott eszembe, hogy ha elérik a vágyott, kitűzött célt, ami a testsúlyukat, formájukat illeti, akkor tényleg boldogabb az ember?

Nos az biztos, hogy egyfajta magabiztosság szállja meg az embert és örül, hogy ha tükörbe néz egy egészséges, jó alakú ember köszön vissza rá. Ugyanakkor, ha ezt megszokja, természetes lesz, már nem okoz akkora örömet. Fontos, hogy az elért súlyt meg is tudja tartani az illető, legyen efelett kontrollja.

Mint tudjuk a boldogság egy állapot, gyakorlás és szokás kérdése nem a véletlené, tehát, ha azt szeretnénk, hogy egy az állapot gyakori legyen, netalántán hosszabb ideig tartson, akkor tudatosan kell, hogy trenírozzuk az agyunkat rá.

Fontos tudnunk, tudatosítanunk, hogy mi szerez örömet nekünk, mi az erősségünk, mi az, ami értelmet ad tetteinknek a mindennapokban.

Epikurosz, ókori görög filozófus például a mértékletesség gyakorlását javasolta, és felhívta a figyelmet olyan értékekre, mint például az emberi kapcsolatok és a barátság.

Például egy felmérésből kiderül, hogy a természetközeliség sokkal többet ad, mint a városi környezet. Ez utóbbi ugye az stresszes életvitel miatt lehet nem túl hívogató, míg a természetben eltöltött idő lelazít minket és feltölt.

Egy biztos! A külső tényezőktől származó biztonság illékony, rövid távon ad jó érzést. Persze az alapszükségletek jó, ha megvannak, mint, hogy legyen hol álomra hajtanunk a fejünket, tudjunk szeretetet adni és kapni, elfogadni is! De a legnagyobb boldogság mikor mindenféle külső tényezőtől függetlenül érezzük jól magunkat a bőrünkben. Tehát belső tényezőktől függ, mint a viselkedés és gondolkodásmódok.

A következő blogbejegyzésemben kitérek azokra a belső tényezőkre, amelyek segíthetnek a boldogság elérésében.